Pénteken szép időben poroszkáltam dél időben,
Egyik lábam másik után rakva,
Emelkedtem a lépcsőn egyre magasabbra.
A dombra feljutva néztem nagyot,
Szájam tátva, ily szép a panoráma?

Ha jól figyelsz elmesélem nyomban,
Mit láttam ott balról jobbra sorban
Láttam hegyet azt hiszem Pipiset
Majd Gyöngyös városa következett.
Nini egy új vár, előttem
Mit akarnak ezzel itt éppen
A török kor már elmúlt régen.

A vállam fölött tekingetve
Embereket látok köteleken feszengve.
Nincs jobb dolguk ezeknek,
Lehet, hogy adrenalint keresnek.
Tudom, hogy ilyen szer nincs a patikában
de hogy néhányan csomagot visznek haza a gatyában?!
A kalandoroktól jobbra fabódé áll.
Ott ül benne valaki.
Azt hiszem ő az Györgyi,
Csak nem a faházat őrzi?
Koncentrálok erősen,
Miért mutogat felém hevesen.

Én egy függőhídon álltam éppen.
Ő meg odaszólt kimérten:
Ha a hídon akar sétálni
Jegyért kell itt sorba állni.
Protekció nincs itt leszögezem.
Ebből lesz az én keresetem.

Elmondta ezt a mondatot,
Majd egy almát mutogatott.
Jegyet nem is de gyümölcsöt adhatok
Monda ezt már kedvesen
Szívem dobogni kezdett hevesen,
Mert majdnem a hegyről leestem.

Itt nincs vége a kalandnak.
Majd elmondom talán nem csak magamnak.
(ismeretlen szerző műve)